Számolom a napokat…
több is eltelt már, hogy
0-kat és 1-eseket küldtél,
pedig az enter-gondolat
lég-vonalnál is hamarabb
megérkezne.
A bókodat jelzi a lájk,
Én meg poke-olok viszont.
A pötyögést fordítja a gép,
Vajon miért szeretlek ikon?
Tudni illik:
A szerelem édes:
-vattacukor
-szirup
-öntet.
A vágy sós…
Ín, vér és rágós hús.
Reggeli elválás
Megköszörülte torkát a hajnal,
s a határt vérvörösre festette
sötéten szivárgó sebe.
Alvó gyermek lennék melletted
Számban anyatej ízével,
Ehelyett harapástól vér szökken…
Sósan sajgó szivárvány.
Porral sóhajt a paplan is…
A meleg ágyból a hideg világba -
Anyaméhből csatornába.
…gyűrve marad estig.
Majd másnap reggeli sötétben
Bömbölve születik ismét az új,
A mindent megrázó gondolat:
… Te már sehol se vagy…
A Hortobágy peremén
Főhősünk Bertalan, az alföldi sebességű paraszt
Leül a padra, gondolja, mindent későbbre halaszt.
Minek is sietni itt, a Hortobágy peremén?
Délibábos ég alatt csattan a csikós ostora,
Fa tövében pihenget a marha, az ostoba,
Egyetlen hűs itt, a Hortobágy peremén.
A repedezett föld a vizet falja,
Sebtiben mindenki elől felnyalja,
Azt az egy cseppet itt, a Hortobágy peremén.
A gémes kút a Kékes felé bámul,
Tiszta időben a nép is elámul;
Hegy is van itt, a Hortobágy peremén?
Távolból hallik a harang hangja,
Mindenkinek azt mutatja;
Dél van itt, a Hortobágy peremén.
Bertalan is asztalhoz ül, a gulyás addigra kihűl,
Lassan eszi, kortyolgatva
Élvezkedve, szopogatva
Kenyeret tör, felitatja,
Majd jóllakottan, szunnyadozva,
Meszelt falhoz támaszkodva a verandára kiül,
S szemlélődve, bóbiskolva,
Elmélázva, gondolkodva,
Elaludt itt, a Hortobágy peremén…
(1/1)
