A Hortobágy peremén
Főhősünk Bertalan, az alföldi sebességű paraszt
Leül a padra, gondolja, mindent későbbre halaszt.
Minek is sietni itt, a Hortobágy peremén?
Délibábos ég alatt csattan a csikós ostora,
Fa tövében pihenget a marha, az ostoba,
Egyetlen hűs itt, a Hortobágy peremén.
A repedezett föld a vizet falja,
Sebtiben mindenki elől felnyalja,
Azt az egy cseppet itt, a Hortobágy peremén.
A gémes kút a Kékes felé bámul,
Tiszta időben a nép is elámul;
Hegy is van itt, a Hortobágy peremén?
Távolból hallik a harang hangja,
Mindenkinek azt mutatja;
Dél van itt, a Hortobágy peremén.
Bertalan is asztalhoz ül, a gulyás addigra kihűl,
Lassan eszi, kortyolgatva
Élvezkedve, szopogatva
Kenyeret tör, felitatja,
Majd jóllakottan, szunnyadozva,
Meszelt falhoz támaszkodva a verandára kiül,
S szemlélődve, bóbiskolva,
Elmélázva, gondolkodva,
Elaludt itt, a Hortobágy peremén…
